Érdekes dolog ez most így a "válság" közepette, főleg ha az embernek esetleg elképzelése is van, hogy mit szeretne csinálni, nem csak bármit. Sajnos ma úgy állnak a cégek az emberhez, hogy örüljön, hogy dolgozhat egyáltalán. De gondolkozzon a cégben hosszabb távon, legyen lojális, beszéljen legalább egy nyelven anyanyelvi szinten, a másodikon elég ha csak perfekt, persze legyen mobil, ha kell utazzon, legyen csapatjátékos, de persze legyen önálló, legyen egyenes. És persze legyen motivált, ez tetszik a legjobban, főleg ha ugye az anyagi lehetőségeket vesszük alapul, legyen motivált úgy, hogy annyit kap, hogy elég kifizetni az albit, a munkábajárást(azt ugye nem szeretik támogatni), és mivel számolgatok arra már nem is lenne elég, hogy ne azon járjon az eszem egész hónapban, hogy gond-e minden hétvégén hazautazni Pestre. De motivált az legyek a cég felé.

Az eszükbe sem jut, hogyha esetleg azt érzem meg vagyok becsülve az elejétől akkor csak sokkal később jut eszembe az hogy máshol nézelődjek.

Persze még fel sem vettek, de már sír a szám. Lehet de érzem azt a tipikus magyar dolgot, hogy befektetni nem akarnak mert félnek nem térülne meg 1000%al. Nos szerintem így soha nem is fog. Azért azt hozzáteszem hogy mindezt persze 3 körös interjún döntik el(ebben az önéletrajz kiválasztása nincs benne), ami költsége azért nem kevés, tekintve legalább 3 óra plusz az intézés előtte, sokszor interjún nem egy hanem 2-3 ember van, tehát költség és energia szempontjából sem semmi. Aztán arra, hogy felvegyenek egy szaros pályakezdőt Magyarországon magyar fizetésért (a kezdő magyar fizu kb egyhatoda-egynyolcada a német kezdőnek) arról a videokonferencián a német főnökök döntenek az utolsó körben Berlinben, mert dolgozni azt annyit kéne mint kint, pedig belegondolva ugye hatod-nyolcad akkora a rizikó(bár szerintem még kisebb) mivel fizetni azt nem akarnak. Se utazást, se szállást, se később letelepedést. De én legyek motivált. Aztán csodálkoznak ha mégsem vagyok annyira. Egyszerűen mert látni szeretném, hogy van miért csinálni.
Jó nem szaladok ennyire előre, de szerintem ezek a dolgok nagyon összefüggnek.

És megtehetik ba***ák meg, meg is teszik. Az egyetlen, hogy nagyon tetszene amit ott kellene csinálni, lehetőség van a személyes fejlődésre és ezért cserébe inkább nyomorgok egy darabig és otthon fogok ülni hétvégenként, mert nem lesz pénzem hazajönni, hátha megtérül legalább szakmailag.

Aztán ott a másik fele, ott csak két kör van, több fizu, vagyis legalább támogatnák vagy az albérletet (ugye közelebb van Bpesthez) vagy az utazást. Itt viszont mi van? hát igen az hogy itt is angolul perfektül beszélő nyitott proaktiv személyiséget keresnek diplomával arra, egy sima szaros totál non-mérnöki adminisztrációs kapcsolattartói munkára. Utolsó körben persze itt is egy ilyen szaros senkinél is a külföldi főnökök döntenek. Szerintem ez vicc. Tény, hogy ez sokkal gyártás közelibb, viszont egy hiba esetén rögtön nagy lehet a gebasz/felelősség.

Aztán van egy (volt?) ismerősöm akinek szintén nagyon sírt a szája, holott neki például legalább olyan juttatási csomagja van amit bárhogy is nézünk abszolut nem rossz, mert lehet a fizu nem sok, viszont kap bérletet, meg még azt is fizetik ha hétvégén hazamegy, kultura utalvány, kajajegy, etc. És ha kiszámolom kb ugyanannyit kapnék, jó casht, de aztán ugyanúgy muszáj vagyok ugyanarra elkölteni. És ilyenkor megint elgondolkozom mit csináltam rosszul. Az hozzátartozik, hogy nyelvvizsga hiányában nincs meg az illető diplomája sem.

Fejlemények később, azért valahogy mégis motivál a dolog, bár én sem értem miért, meg hogy. Mindegy, januárban legkésőbb valami lesz.