Hát hogy úgy, hogy éltem azzal a lehetőséggel (meg pénzmaggal) amit felajánlottak szüleim, és elkezdtem keresgélni. Itt volt egy pont ahol majdnem megbukott a dolog, mert ugyan keresgéltem, de nem találtam olyan céget akire azt mondam volna, hogy oké, bízom bennük, kezdjük el szervezni. Már majdnem ott jártam, hogy marad Anglia, amit annyira nem akartam, meg aztán ott van London, meg vidék, szinte nincs is átmenet, ez igazából nem tetszett, de mentem volna ide is akár, ha lehet.
Aztán még további kutakodásomnak köszönhetően rájuk akadtam: www.studytime.hu . Ahol is éreztem azt, hogy vágják a dolgokat, tudják is azt amiről beszélnek, és szeretik is csinálni, voltak is kinnt, és járnak is ki rendszeresen, egyszóval naprakészek és vérprofik Ausztráliában. Pedig amikor hozzájuk mentem csak érdeklődés szintjén beszélgetni akkor adtam ezt mint utolsó lehetősgét magamnak, és bejött, meggyőztek, de nagyon! Mondták a lehetségeket, és csináltunk egy előzetes kalkulációt ami bőven a kereten belül maradt, ehhez hasonló szervezettséget csak az EF-sesek tudnak, de ők mindezt keményen meg is fizettetik (nagyon).
Szóval október 26.-án (gmail elküldött levelek) írtam nekik, és valamikor novemberben voltam bent először, eztán eldöntöttem, hogy akkor igen, csináljuk meg ha összejön, majd szépen intéztünk mindent szépen lassan, nyelviskola, repjegy foglalás, ilyenek, majd anyagi dolgok, és december elején beadtam mindent a vízumhoz,(a bizalom jele, hogy csak ekkor írtunk alá a bármiféle szerződést, eddig minden bizalmi alapon ment) ami a karácsonynak köszönhetően el is húzódott mostanra, de üsse kavics, már elfogadták, már csak az orvosi vizsgálaton múlhat, TBC-m márpedig nincs, és AIDSes sem vagyok.
Szóval a helyzet a jelenlegi, 01.14-én megyek a dokihoz a kis vizeletmintámmal egyetemben, és természetesen a formanyomtatványokkal, melyet az Ausztrál kormány nagyon szeret, bár ez érthető, nem akarja, hogy bárki bemenjen, vagy kint maradjon úgy, hogy nincs pénze, vagy esetleg behurcol valami betegséget.
