Ez a hely neve ahonnan visszatértünk, ez pedig nem takar mást mint egy térség nevét ami Coral Bay -en belül van és az egész egy marha nagy korallzátony, a parttól úgy 2,5-4 km távolságra durván 200 km hosszan. Szóval korall, láttunk azt is, de láttunk teknőst ráját delfint kecskét emut kengurut birkát rókát cápát. Mindenemellett cápát fogtunk is, sőt én is fogtam egy picit, de akkor is cápa :)
Az egész egy hatalmas élmény volt, igazából nem is tudom meghatározni, hogy mi volt benne a legjobb, minden titkos vágyam teljesült, szóval láttam/csináltam mindent amit szerettem volna.
Ami a legmélyebben beleégett a retinámba az talán a korallok. Lementünk búvárkodni, vagyis csak pipával merülgetni tulajdonképpen, de ez bőven elég volt, apálykor olyan 1,2-2 méteres a víz, szóval olyan mélyre mindenképp elég a semennyi tudás. Valami hihetetlen élmény, olyan mint a dokumentumfilmekben, színes halak és érdekes alakú képződmények mindenfele, és nagyon nem paráznak, egész közel lehet hozzájuk menni, csak egész közelmenetelnél iszkolnak el valami korall mögé, amugy odaengednek magukhoz, leírhatatlan, akinek adódik rá lehetősége ne hagyja ki, asszem már ezért megérte elmenni.
Ami ehhez kapcsolódik az a horgászat, én spec annyira nem rajongok érte, de akartam fogni egy cápát, csak hogy elmondhassam, hogy fogtam egy cápát, és nesze neked fogtam, olyan rendes cápaforma, csak kicsiben, egyébként tök ari volt, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy vissza kéne dobni, de azért mégiscsak cápáról beszélünk, mi van ha valakit megesz mondjuk 6-8 év múlva mire megnő, meg a fényképezőgép sem volt nálam, hogy dokumentáljam, szóval meg kellett tartani. Meg is ettük, durván 3 embernek vacsorára elég volt, és valami mennyei, ilyen finom húst nemigen ettem eddig, és azt hiszem már nem is fogok, tán lehet, hogy nem csak az íze miatt, hanem a hely az idő és a környezet miatt is, de ennél jobb már nemigen lehet. A két cápán kívül egy nagy halat fogtunk még, ami meg is töltötte a hűtőt, persze sok kicsi is volt de azokat folyamatosan megettük. Cápára visszatérve mikor emeltük ki azt a nagy dögöt akkor volt egy kicsit nagyon para, mert elkezdett becserkészni a kis cápám nagy tesója, és nem viccelt, olyan hosszú volt mint a csónak, én akkor jól betojtam, de aztán valszeg nem volt túl éhes, mert otthagyott minket. Azért nem volt jó látni ahogy a kristálytiszta vízben a hajó körül ólálkodik egy akkora cápa mint mi, kb olyan amerikai katasztrófafilm feeling fogott el, de azt mondták, hogy azért nem támad az csak úgy meg mindent ami az útjába kerül, nem is támadott, szerencsére.
Aztán a harmadik ami máshol nincs, és tényleg nincs, szinte kizárt, hogy látni lehessen ilyet mondjuk Európából az az ég, a csillagos ég, a csillagos éjszakai hold nélküli ég, mert szerencsénkre a hold abszolut nem zavart a képbe, tiszta korom sötétség és csillagos ég 180 fokban körben, felfoghatatlan, reprodukálhatatlan, és leírhatatlan. A tejút látszott teljesen, rendesen merre megy, a csillagködök, minden, a Mars színváltásai, az egykevés felismerhető műhold, a Göncöl-szekér teljes egészében, csak ugye fordítva, mert a déli féltekén fordítva látszik, és teljesen csak a Bak-térítőtől északra a trópusi övezetben, és tényleg, és látszott, és felismerhető volt. Itt ahol lakom Perth-ben csak 1-2 csillagja látszik de az is alacsonyan, tulajdonképpen nem felismerhető, de ott ez is teljesen. Még egy ok, hogy elhidjem a Föld tényleg kerek. :)
Persze voltak dolgok amik nem voltak olyan jók, példának okáért a sátrunk amit ugy eszkábáltunk össze másik kettőből, és két éjjel is ránkdőlt, meg be is ázott, merthogy egyik éjjel amikor ránkdőlt akkor az eső is esett, megaztán voltak konfliktusok is, de asszem nem ezekre fogunk emlékezni, én legalábbis biztos nem.
mint mindig holnap leszenk fent képek :)
