Hát tulajdonképpen ezeknek a soroknak akkor kellett volna keletkeznie amikor az előző bejegyzés megszületett, csak sajnos nem minden úgy történik ahogy az ember szeretné.
Szóval megjöttünk és szóval nagyon jó is volt, igaz hamarabb haza kellett jönni mint a tervezett volt, de legalább nem törpént nagy baj. Szóval annyi cuccal mentünk mintha legalábbis két hónapra indulnánk, úgy látszik az emberek középkor után hajlamosak minden szart magukkal vinni (lásd szüleim is). Ugye vittük a csónakot és egyben azt hasznáktuk utánfutónak is mert így abba annyi cucc belefér hogy csak na. Ezzel itt azért nincs gond mert egy Nissan Patrol-al mentünk 4,8liter soros hatos, szóval nem az erővel volt gond.
Odaértünk 5,5 óra alatt, de itt ugye nincs forgalom, vagyis Európai léptékkel nézve nincs forgalom (apropó itt a távolságokat időben adják meg nem távolságban, szóval ha megkérdezik őket milyen messze laknak Perth-től akkor azt mondják 2-2,5 órára, nem azt hogy 223 kmre. Ugye ezt megtehetik mert nincs forgalom és mindig ugyanugy tudsz haladni.) AZtán sátorverés és minden jó ami ehhez tartozik. Jellemzően a kemping ugyanolyan mint otthon, csak jóval olcsóbb és általában nem zárt (bár itt semmi nem az).
Sajna eléggé esős volt az idő, de ez valamelyest érthető kb 500kmre délre van Perth-től (ugye itt a dél az észak klimatikailag). A kontinens legdélibb felébe voltunk, és a partról ha elindultunk volna hajóval akkor koccanás nélkül mehettünk volna az Antarktiszra vagy akár Dél-Amerikába vagy Afrikába, ez csak a kiindulási szögtől függ.
A lényeg hogy nagyon sok jó helyen jártunk, nagyon sok érdekes dolgot láttam és nagyon sok olyat is amit csak a helyiek ismernek, ide nincsenek turista utak, ide nem hoznak embereket. Felmentünk olyan folyón ami sok száz kilóméteren keresztül kanyarog a tengerig majd mikor elérné azt akkor tulajdonképpen állóvizzé merevedik, annyira kicsi a sodrása és a vízhozama, ugyanakkor a tenger annyira erős hogy a folyó torkolatába egy homokpadot hoz létre és a folyó tulajdonképpen nem éri el a tengert hanem ezen a homokpadon difundál csak keresztül szépen lassan, persze télen átszakítja ezt de alapból nem folyik a folyó a tengerbe.
Voltunk "4wheeldrivázni" is természetesen, hát elég nagy élmény, fülig is ért a szám (én is mentem) megaztán itt sehol nincs tömeg mehetsz arra amerre akarsz, a parton a homokba ami annyira aprószemű és tiszta hogy olyan mintha lisztben járkálnál, és tényleg, mert ha lépsz nagyokat akkor hallani ahogy nyikorog. Mehetsz köveken, mehetsz terepen mehetsz bárhol, marha jó! Itt még mindent szabad, MÉG. De érezni a gyors változást, a sok bevándorlót és a fogékonyakat a szépre, ez olyan vidék lesz pár száz év múlva mint Los Angeles vagy San Francisco mert annyira egyedi és annyira szépek a partjai hogy akinek pénze van az akar itt majd egy telket. (félreértés ne essék az is akar majd akinek nincs de az csak akar)
Persze mentünk horgászni is, folyóra is óceánra is, és hal az itt van bőven, csak otthon csinálnak ügyet a horgászásból, itt nem kell semmi csak egy bot egy orsó egy horog meg egy ólom, bedobod és rajta a hal nincs ilyen csali olyan etető anyag ilyen orsó olyan bot, csak simán van hal. Megaztán mentünk hálóval halat fogni éjjel, úgy meg aztán simán van, csak úszni kell érte, de ez maradjon egy későbbi személyes beszámoló része, mert talán magam is megilyedek ha leírom. Így hajókáztam is, autókáztam is és jól éreztem magam. Természetesen halat is ettem mindenféleképpen megcsinálva, sőt itthon halászlevet is csináltunk a maradékból ami szintén nagyon-nagyon finom volt.
holnap rakok fel képeket csak hogy fentartsam a néhány olvasóm figyelmét, hátha nő a napi nézettség :)
